séta, lakás. pálca!

Nem volt ugyan unalmas a napom, mégsem tudnám igazán szavakba önteni...
reggel végre kialudtan kelhettem fel! egy ideje álmatlanságban szenvedem, emiatt hajnali négy előtt nem tudok elaludni.. (ehhez képest egykor már talpon vagyok, no mindegy)
egykor szabályosan kipattantam az ágyból, bekapcsoltam a gépet, és vártam...
vártam...vártam, de valamiért a gép nem akart bekapcsolni... újból megnyomtam a gombot (persze lábbal mi mással?) és mintha minden rendben lenne, bekapcsolt.
felhívtam anyát, és elújságoltam neki, hogy lehet elromlott a gép
nevetve közölte,hogy semmi baja nincsen, csak nem kapcsolta ki mikor ment dolgozni, de ki is írta nekem egy cetlire..
hát.. a cetlit megtaláltam végül... a földön!

aztán feljöttem msn-re ráírtam mindenkire, akihez kedvem volt (kemény három, azaz három ember, akik közül mindössze kettőt ismerek, egy pedig amolyan "kihívásnak" számító személy)
miután halálra untam magam kemény fél óra alatt örömmel vettem tudomásul, hogy facebookon Adrienn fen van, így megbeszélhetek vele egy találkát.
fél kettőre mindketten lementünk a megállóba, majd mivel a könyvtár zárva volt így csak egyet tehettünk: irány a játszótér! ( nem tudom, hogy miért de a korom béli lányok 14-18-19. szeretik a játszótereket. egy csomójáték van ott, amit csak társaságban mer az ember kipróbálni, ráadásul valahogy ott mindig jobb a hangulat.)
Megbeszéltünk mindent, amit csak tudtunk. sztorizgattunk a gyerekkorról, és néhány igen érdekes momentumra is fény derült egykori Stromfeldes "barátainkról"
bár igazából a legtöbbel tisztában voltam. ugyan kérlek.. azért a nyilvánvaló, momentán figyelmet követelő kétszínűségüket nehéz lett volna nem észre venni.
Vicces az élet. néha csúnyán megtréfál
Adriennel és Diával vagyok a legjobb kapcsolatban, holott még anno hatodik- hetedikben Adrival nem voltunk ugyan rosszban, de valljuk be mindkettőnknek meg volt a véleménye a másikról.
minden esetre örülök, hogy ilyen jóban lettünk, mert így egyikünk sem unatkozik, ráadásul elmondhatjuk, hogy igen is mi betartottuk a " tartani fogjuk a kapcsolatot" kijelentést.

nagyjából egy órát sétáltunk, majd egy új környezetbe csöppentem: a házukba!
nem tudom miért, de ha új helyre megyek, akkor mindent megfogok, megnézek, pöckölgetek, ölelgetek és minden, amit eredetileg nem nagyon kéne.
szerencsére csak a nővére volt otthon, akivel nagyon gyorsan összebarátkoztam.
Klaudia is ír, ráadásul vicces, aranyos és... hasonlít rám. mindketten ugyan azokat szeretjük, ugyan az a véleményünk, és együtt szadiztuk Adriennt.
tizenkilenc éves, és jogi asszisztensnek tanul.. hát igen. a Pterovszki család maximalista, de ettől függetlenül végtelenül kedvesek.
Adriennek van (vagy is már csak volt) egy harry potter pálcája, amiből maximum két centi letört.
megláttam, megfogtam, és többé nem eresztettem.
Adrienn végül ajándékba adta nekem, én pedig ennek nagy örömére az avakedabraval sújtottam szegényt. ( sajnos semmi nem lett belőle, pedig tuti sárvérű vagyok!)
elhatároztam, hogy holnap, mire találkozunk addigra legalább a vingardium levosát tudom majd használni..
nos.. kíváncsi vagyok, hogy tényleg sikerül-e
Remélem!