Dorian Gray. By: Everlice Helsing

Arca holtnak tűnő égi ajándék
Zöld szemében ott világít a könnyelmű játék
Nem létező szívét mosolya mélyen rejti
Ezért, hogy mit is gondol valójában,senki nem sejti

Ne nézz rá, ne higgy neki!
Ha mégis megteszed, a lelkedet elveszi!
Csábít, babonáz, hazudik, megtéveszt
Szavaival egyre közelebb csábít a halál vértéhez

Csapdája gyors, és halálos
Csapdája úgy kezdődik, hogy odahúz magához
Magával ragad, mint a sötét éj
És az utolsó szavad ez lesz: Dorian Gray

By: Carly Everlice Van Helsing

a versről annyit, hogy kémia órán tört rám egyszerre az "Ever érzései" és az "írjunk verset" hullám és hát.. ez lett belőle :)