Vicces, hogy mennyi ember van körülöttem, aki hozzám hasonlóan ír, és nem is akármilyet.
na de az elejéről.
reggel késve ugyan, de találkoztam Adrival ( gyönyörűen megoldva indulás előtt 10 perccel facebookozni kezdtem, és pont fenn volt Tibi, szóval... na igen)
neki kell labello, meg koala gyártotta cukrot (eukaliptuszos) hát. cukorkát nem találtunk, a labello keresgélése közben meg pont nem érdekelt melyik szín illik hozzá, szóval aközben magam elé bambulva gondolkodtam.
később elmeséltem neki az álmomat, hogy mi történt velem ezalatt a két hónap alatt, hogy mik azok amik nem tetszenek az iskolában, és mik azok, amik nagyon. ő is elmesélt mindent, ami éppen az eszébe jutott ( éérdekes osztályba került mit ne mondjak...) aztán felmentünk hozzájuk.
a nővérét már eddig is nagyon szerettem. kedves lány, egy a humorunk, sokszor gondolkodunk egyszerre, és.. ír :)
nem volt még szerencsém olvasni, csak egy-egy szót a könyvéből, de amennyit ma elmesélt róla... nos eléggé középkori,, harminc szállal futó gonosz. nem gonosz párharcokkal teli, 40 generáción túlmenő történet.
valahol a közepén kezdtem belegabalyodni ( amire még rádobott a + 2 ugyan olyan nevű szereplő - apja, fia) és a végére már hiába mondta a neveket, hirtelen mindenki összefolyt Rodolfót leszámítva (aki amúgy a fő gonosz.)
szóval.. mire befejezte addigra nagyra nyílt szemekkel, sokkos állapotban, az információhalmaz felfogásával küszködve meredtem rá.
egy picit az én könyvem is elemeztük. ( szeretem, ha kritikát mondanak, ÉS INDOKOLJÁK is, valamint tanácsokkal látnak el.)
Klau ( Adri nővére) szerint a karaktereim jók, és a párbeszédekkel sincsen semmi gond.
viszont abban mindketten egyetértettek, hogy mindketten, hogy minden sok helyen átfedés, ami nagy gond.
felajánlották, hogy küldjem át mindig, és olvassam el kinyomtatva. akkor látni fogom a hibáim, és tudok rajtuk javítani.
nekem van nyomtatóm, de sajnos patron nincs benne ( és lehet, hogy már nem is működik. 2 éves vagy több..és csak porosodik valahol) de ez egy tényleg jó ötlet. bár kétlem, hogy a hibáimat ki tudnám javítani segítség nélkül.
sajnos még nem olvastam túl sokat Klau irományából, így nem tudom felmérni a szintjét. ezért szeretném, ha ma vagy holnap átküldené, hogy el tudjam olvasni, és meg tudjam mondani: tud-e nekem segíteni, vagy sem.
Eközben persze az is hátrány, hogy ihlet válságba kerültem:
az utolsó "jelenet" ameddig eljutottam, az az, hogy megemlítettem Kumikot ( aki majd a korrepetitorunk lesz Lorral) és itt megállt a tudományom.
Várom Diát, hogy tudjam folytatni ( eljön 2 napra, és + 10 oldalt tudok írni. na igen, a hatások.) addig meg.. nos... maradnak a kisebb történetek
főleg álmokból:
---
- Ebből baj lesz!- ordítottam Helennek, aki ugyan tőlem pár centire állt, mégsem hallotta volna másképp nagy robajtól. Karácsony előtt pár nappal lehettünk, de nem volt se hó, se ünnepi hangulat. A Nácik elözönlötték az egész várost. Volt pár ember, aki azt mondta, hogy csak átvonulnak rajtunk, de én nem hittem nekik. Furcsa volt az egész megszállás... Az embereket nem ölték meg, csak elvitték őket a város középpontjától jó távol.. Az üresen maradt tér felett, pontosan középen egy hatalmas léghajó lebegett, alatta egy bombának tűnő hatalmas szerkezettel. Rossz előérzetem volt. Helen, Devon, Loren, Mitch, és én egy görög oszlopokkal díszített kupola alá rohantunk, és vártuk, hogy mi fog történni. Pár pillanattal azután, hogy a kupola alá értünk, egy fájdalmas, recsegő hangra lettünk figyelmesek. föntről, a léghajóból valaki egy hangszórót bekapcsolt, és hozzánk intézett szavait elkezdte:
- Egy új világot teremtek! Egy világot, melyben nem lesz helye a lázadóknak, és a törvény ellen vétkezőknek. Ennek a világ keletkezésének lesznek most tanúi! - ekkor a hang elhallgatott, és minden rikító fehérségbe borult.
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el a robbanás, és aközött, hogy felébredtem, de amikor kinyitottam a szememet valóban egy új világ tárult elém. A kupola, ami alatt voltunk csak minimálisan rongálódott, viszont teljesen beleágyazódott a földbe. A talajt fű lepte be, a fák főként fehérek voltak, esetleg mályva színűek, vagy élénk kékek, az a kevés víz, ami körülöttünk volt furcsa, szivárványszínűen csillogott. Mitch ölében ültem. Karjait derekam köré fonta, és aggódva nézett engem. Még egy kicsit ugyan fájt a fejem, és nem éreztem magam túl jól, de halványan elmosolyodtam látván, hogy neki semmi baja nem esett. kiszálltam az öléből, és körbe néztem. A többiek már rég fent voltak. Úgy látszott,hogy én voltam az utolsó, aki felkelt.
Kezdett minden összeállni a fejemben, kezdtem rájönni, hogy mi történt, és mikor már minden tisztává vállt ijedten az éppen a kupola végébe tartó férfiakhoz rohantam.
A három férfi közül mindössze Alucardot ismertem. Eléjük álltam, egyszer hátra néztem, majd rákezdtem:
- Elérte amit akart! Legalább meghalt? - egy kis habozás után a tőle jobbra lévő férfira tekintett, majd újra rám.
- Ez nem rád tartozik. maradj itt. - majd pár sziklán keresztül, mintha valamiféle lépcső lett volna, elmentek.
Visszarohantam a többiekhez, megtudakolni, hogy mi történt, de mikor oda értem, és láttam, hogy mindenki ugyanolyan kétségbe van esve, mint én, elvetetettem ezt a tervemet. pár órával ezután, mikor már meguntam a tétlenséget felpattantam a kőpadról, és Mitch felé fordultam.
- jössz?
- hová?
-Nem tudom, de kíváncsi vagyok, hogy mi történt.
- Nem lehet ki menni. veszélyes
- Veszélyes?
- Igen. Amíg te eszméletlen voltál láttunk pár olyan állatot innen fentről, amik ragadozók voltak. mint a kihalt Dinók. volt egy szárnyas hüllő is. nagyjából száz méter lehetett. a földről fölkapott valami kisebb állatot, vagy ilyesmi.
- Dinók? azta, tiszta kőkor. és.. a többiek hol vannak?
- Többiek?
- Itt csak nyolcan vagyunk.
-A legtöbb ember valószínűleg meghalt
- mi? Az lehetetlen! - Teljesen kiakadtam. mindössze nyolcan voltunk abban a kis helyiségben, és csak Mitch számított nekem az ott lévők közül. Szorosan megöleltem, majd a kezénél fogva elkezdtem ráncigálni a kijárat felé.
- Ever!
- Nem érdekelsz! Nem hiszem el, hogy mindenki meghalt! Mindenkit megkeresünk!
(......)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése