ha az ember nem lenne, ki kéne találni!

Tegnap: nem szeretem, ha az emberek maguk sem tudják mit akarnak... Aránylag céltudatos személynek tartom magam, és bizony irritál, ha döntésképtelen személlyel találom szembe magam (főleg, ha az illető a barátom)
nem vagyok rá ezért mérges... de kétszer jobban meggondolok mindent vele szemben... rájöttem,hogy jól tettem,hogy nem bíztam benne. Noha nem tett semmit, a bizalomhoz elsődlegesen az illetőnek kell bíznia a saját döntéseiben, és majd csak utána nekem.
*sóhaj* borzasztóan megrendült a hitem Tibiben, és rettentően zavar. mert miközben ő döntésképtelen életmódjával elvan, én addig lelkileg egyre inkább rosszul leszek. ezt nem fogom sokáig tűrni. No mindegy...
legalább is a blognak.
többet nem merek írni, mert ahhoz másolnom kéne, ez pedig olyan szinten mégis csak privát dolog. annyit mondok, hogy most egy egyszerű válaszra várok. tegnap ugyan megkaptam a látszólag pozitívat, de az valószínűleg rettentően elhamarkodott volt. szóval inkább még várok.

a mai napot egy pici részletben össze tudom kötni a tegnappal.
reggel nem tudom hanyadik óra után kimentem zenét hallgatni a zsibongóba ( ostoba döntés, de rendszeresen elkövetem.. a teremben jobban hallom a zenét... de most bent nincsen olyan barátom, akihez már alig várom, hogy szünetben oda mennyek, ezért nos ház.. kicsit magányos vagyok... ezáltal jót tesz egy kicsit a többieket látnom.. bár nem értem mit sopánkodok. annyi lenne a dolgom, hogy Laylaékhoz oda ballagok.. *sóhaj* ostoba lány.. brrr.)odaálltam a lépcső széléhez, és szokásomhoz híven.. bámultam. persze nem feltűnően, igyekeztem csak falat bámulni ( amit rendszeresen eltakartak)
már majdnem megfeledkeztem az iskoláról, mikor Zóra nagy buzgón elém állt naagy kék tág szemeivel, és hirtelen ijedtemben hátráltam amíg meg nem állított az oszlop.
nagyon cuki, buzgó hangon elkezdi: tetszel annak a srácnak!*rá mutat*
morogva tovább álltam.
nem szeretem az efféle humort. nem vicces, és közhelyes.
ma nem kuksoltam annyit a teremben. bár semmihez nem volt kedvem
minden esetre...
egyik szünetben Edit nénivel beszélgettem, mikor Kata szólt,hogy menjek ki a folyosóra, mert kérdezni akar.
mondtam neki,hogy ő jöjjön be, de nem tágított.
a 10.
"GYERE MÁR KI"-re beadtam a derekam, és kivánszorogtam.
nagy vigyorral az arcán elém állt és feltette a két leghülyébb kérdést
-hogy menta biosz doga?
- milyen lett a földraj dogád?
majd miután válaszoltam ezekre elkezdi:
- nézd *megfogta a a vállam és odavonszolt a helyére.
- tetszik neked az a srác?
- hagyjál már a hülyeségeiddel, azt se tudom ki ő..
elindultam be az osztályba, de megragadta a karomat, és visszahúzott
- de várj már! na. neki nagyon bejössz. neked nem tetszik?
nem akartam rá válaszolni.
igazából rá sem néztem normálisan a srácra, mert nem érdekelnek a hülye humorral megáldott emberek. kiszabadítottam a kezem, és utána 2 szüneten keresztül nem mertem kimenni...
végül, mikor már majd meg evett az unalom úgy döntöttem,hogy kislisszanok és megkeresem Eperkééket. szerencsére megtaláltam őket hamar, és bekapcsolódtam a beszélgetésükbe.
persze ez nem olyan egyszerű náluk. először (ahogy Eperke hívja) szuggerálnak engem. aztán elmondják 30-szor hogy milyen édes és pici vagyok, aztán ESETLEG elkezdhetünk beszélgetni
na igen...
végül csak annyit,hogy tegnap megkaptam az alap rajzot Eperke jóvoltából, amit átszerkesztettem (kiszíneztem) saiban, és meg lett ezáltal a YuMoRiMo Club logoja :)

alap:

és szerkesztve :)