minek az érzelem???

Az embernek mindig az a jó, ami árt neki. drog, cigi, alkohol... érzelmek.
gondoljunk csak bele.
mennyivel jobb lenne nem érezni. főleg nem szeretetet.
a szeretet elvész. ha nem a saját irányunkba, akkor a másikba.
vagy épp... csak mi érezzük.
vagy csak mi érzünk "úgy"
aztán jön az az érzelem hogy "fájdalom" meg hogy" szomorúság"
esetleg "düh"
ez jó az embernek? nekem nem.
nem szeretek szeretni. legalább is nem igazán szeretni. főleg "úgy"

hogy is fejezzem ki magam.

mikor én valakit szeretek. akkor nos... veszélyes vagyok
ragaszkodom... az "én"-ből "mi"-t csinálok, és ez nagyjából úgy 10 percig jó.
na de mivan a többi 1 évvel?
vagy épp többel

eddig.. szinte csak lányok irányt éreztem így ( bár nem "úgy")
de annak is meg lett a hátránya
(bár az egyikkel már tisztáztam :) )

de most??? most meg egy olyan személyt "találtam" akit MINDÖSSZE A PROFILKÉPE MIATT VETTEM FEL.
és aki kissé túlságosan is hasonlít Alucardra (ami teljesen ijesztővé, és irracionálissá teszi a helyzetet)
és képes voltam megszeretni, ahhoz képest, hogy még csak válaszolni sem akartam neki, mikor rám írt ( minek??? nem szoktam felvenni ismeretleneket. nem ismerkedem!)

ehhez képest kissé ijesztő helyzet elé álltam.

említettem már, hogy gyűlölök érezni?

remélem elmúlik.
remélem hamar túlleszek rajta
( miért ne lennék? eddig is tök jól ment... eddig. és most? hátha most is..)


egyedül vagyok itthon. ideges vagyok, zavar a helyzet, és még a kávém is elfogyott!!!

Tragikus idők elé állok.

1 hétig ez lesz a legnagyobb probléámám

ja, igen
beteg vagyok...
nem, nem csak agyilag. tüszős mandulagyulladásom van

szerdán. NAP KELLŐS KÖZEPÉN betegedtem meg... a profizmus sugárzik.

*sóhaj*

szavakba önteni nehéz
s mikor a gondolat is elvész
könnyebb álarcot venni
és magának, a hazugságnak lenni...

Everlice Helsing.