hajnali elmélkedés.

Hai!
It's me!
Nem aludtam az éjjel egy szemhunyásnyit sem, és a legelkeserítőbb, hogy nem is vagyok álmos!!!
gyakorlok az apával való éjszakai pecázásra vagy nem tudom :D
Unalmamban már mindent csináltam. Zenét hallgattam, írtam, olvastam, tv-ztem, stb stb....
aztán megint zene, járkálok ide-oda egyszer csak.. pici recsegéseket hallok, de semmi mást.. ( a telefon nem a kezemben volt, és így elég halk)
fölvettem , és kicsit közelebbről elkezdtem hallgatni.
Naomi hangja..
óóó baszdmeg:
haihai ^^" amikor ott voltam a második napon bő 3 órán keresztül beszéltünk a Black heartról és a HGCA-ról, és ahhw °-°annyira jó volt °-°
kb.. 2 órányi anyagot föl is vettem, és elkezdtem hallgatni így este..
akkorákat szakadtam XD ( sőt, még mindig tart, és a hallgatása közben írom soraim)
volt benne eddig Manson, Dorian
Naomi: ugyebár AZ A JÓÓ PASI *nevet*
annyira aranyos xd

*sóhaj* most fáj igazán a szívem... Nem érzem, hogy hibát követtem volna el, de közben mégis...
Istenem... miért fogom ki az ilyeneket??? ő_ő
Nem az a bajom, hogy ritkán tudtunk volna találkozni, hanem az, hogy úgy tűnt: egyáltalán nem fogunk többé találkozni.
Ezáltal még mindig van bennem egy olyan felismerés/ érzés, hogy egy kibaszott cleverbot voltam, akivel jól el beszélgetett...
miért?....
Annyira szerettem/szeretem azt a hülyét... annyira jól el tudtunk beszélgetni az utolsó időszakban mikiben... miért kellett így történnie?...
és miért nem érzem úgy, hogy nem hibáztam?
pedig nem hibáztam..
szilárd meggyőződésem.
de ez a tipikus:
a 2. mondat hamis
az 1. mondat igaz...

és igen, ez kurvára elveszi sok mindentől a kedvem. Most barátkozom..
uristen barátkozom.
Deee... nem tudom... El akarok szakadni Naomi.. hm.. lényétől? tudatától? emlékeitől? nem tudom..
Viszont közben nem is... mert nem tudom..
heh mit várok?
nem tudom... Hogy egy nap majd kapok egy sms-t vagy faszom tudja, hogy XY ok miatt feljön Pestre, és találkozzunk, mert hiányzom neki..
nem.. ő túl büszke, és azt hiszem amúgy sem kíváncsi rám netten kívül :)
kellemetlen.
Szóval most itt ülök mint egy idióta, sírok, nézem a monitort, és hallgatom a hangfelvételt...
Pedig pont tegnap töröltem facebookról. Erre ez lett a vége, hogy rá pár órára full összetörtem.
Viszont... rájöttem valamire...
sajnos Naominak sokszor hoztam fel Sayurit, és valóban, úgy éreztem, hogy még mindig fontos nekem... Naomi pedig úgy érezte, fontosabb nekem Sayuri, mint ő...
Azt hiszem... már teljes magabiztossággal kijelenthetem: Naomi jelentett nekem mindent.. ő volt Yumo és Sayuri egyben.

és engem megsértett.
és én büszke ember vagyok..
és ha a büszkeségembe tipornak...
akkor elbaszom akár a saját életemet is...
csak hogy magamat biztassam: erős vagyok!
Pedig ilyenkor jövök csak rá: Nem... Nem vagyok az
Sőt, ami azt illeti, gyenge vagyok... Mert tönkre tettem magam
és bár tudom, hogy jogos a makacsságom, és a sértettségem bizonyos.
mégis úgy érzem... Valami nincs rendben... Megszokás tán? Nem... az tudom milyen
ez a hiány... Hiányzik egy Cleverbot? Nem.. nekem nem az volt... csak sajnos.. úgy tűnik...
hogy míg nekem ember volt, addig én neki gép, és a gép életre kelt, és talán megijedt...lehetséges.
Én ettől függetlenül szeretem... és remélem hogy egy nap majd ő is szeretni fog engem, mint ember
nem úgy, mint egy kibaszott robot (:

Heloszia Miss robot
Áruld már el, mi a gondod?
Nevetni nem tudsz, sírni szintúgy
Ez az egész mese, végül is ilyennek indult

Heloszia Miss robot
A levegőt te nem rontod
Beszélj, ha beszéltetlek
Szeress, ha én szeretlek
De csak addig menjél, ameddig én engedlek.

Heloszia Miss robot
Nem jelentesz nekem gondot
Kikapcsollak, tiltalak
Ha úgy tartja kedvem, itt hagylak
Szép szavakkal itatlak
Míg a barátaim itt vannak.

Üdvözletem Cyber ember
Nem követlek árgus szemmel
Kamerád nincsen, hangod szakadt
Néha úgy érzem, csak a betű maradt

Üdvözletem Cyber ember
Mit kezdjek én ember-kedveddel?
Mond, mit óhajtasz, ma mit csináljunk
Közös chatbe kit invitáljunk?
El egymástól mikor váljunk?

Üdvözletem Cyber ember
Elmondjam, mit láttam robot szememmel?
Gépet, ki embert látott
Kinek valóság illúziót váltott

Üdvözletem Cyber ember
Utolsó sorom, így kisírt szemmel:
Köszönöm, hogy ember lettem
Bár cserébe életemet vettem,
Embert szerettem, robotot vesztettem
De végül is mindegy.. ha csak betűként kellettem.


/Ever Helsing/