Némaság/ Novella bevezető, első fejezet

Annyi szerencsém volt eddig, hogy csak 3-3 órám volt megtartva, és azok is mindössze ofők voltak. A mai napon a 3. ofő azzal telt, hogy angol szintfelmérőt írtunk... szart se tudtam :s
ennyit arról, hogy négyes voltam tavaly 9.-ben... uhm...Mivel még nem hoztuk át a könyveket, ezért megint csak nyan cateztem, meg felmentettem a novella kemény 3  ( HÁROM!! xD) oldalát, és így nagyjából át tudtam olvasni (botrány .-.) szóval azzal végül is elment egy.. pf.. 10 perc xD
reggel láttam Diát a 23-as felé menetelve, de mérges voltam rá, és nem köszöntem ( o, milyen gonosz vagyok, ugye? .-. pff.. mint egy 5 éves..)
aztán.. suliban is láttam, akkor csak nagy nehezen intettem neki, aztán..
3 óra némaság után kezdtem bekattanni, szóval szünetben oda mentem hozzá, és beszéltem =Q= olyan jó volt megint beszélni vele Q__Q fél éve nem láttam ésésésés kurvára hiányzott Q_Q
Hát igen.. nem vagyok haragtartó, főleg akkor, ha az illető borzasztóan hiányzik :\
( 3 hónap alatt ez a második alkalom, hogy a hiány a bosszúságomat legyőzi)
aztán utolsó óra, ugye angol szintfelmérő (fasza..)
és gó haza *-*
holnap kapjuk meg az órarendet, de most most van, és a holnapot leszarom!! Q_Q
Sikerült Diával hazajönnöm OqO szegény elzavarta a pasiját xDDD
- .. jaj de édes miattam elzavarja a pasiját *-*
- *nevet*
- amugy.. nem zavart...
- aha..
- ... honnantudod hogy zavart ><
- mert ismerlek? o-o
- gonci .-.

nynynyny :3
és nemrég be is köttették a nettünk , szóval.. *-* szinte izé.. tűrhető napom van .-.
holnap suli után gó sakurazaka *-* L-es táska, I comming *v*

és akkor a bejegyzés mások fele. Még változtatni fogok, mert nem tetszik annyira, dee elsőre.. hát.. felvázolom azt cső. ._. tegnap végre kikerekedett a fejemben a történet, és mégsem lesz Elátkozott szerelem feelingű.. nos.. annyira ^^"" A történet végül is annyi LESZ hogy Read és Cat 2 év után véletlenül ugyanarra a főiskolára kerülnek, és újból összebarátkoznak, már amennyire Cat engedi Readnek, hogy lépéseket tegyen felé. Persze majd igyekszem nem annyira nyálasra csinálni, meg lesznek benne plusz szereplők bővel (legalább is amennyit meg tudok magamnak engedni) de a különlegessége mégis meg lesz, hiszen nem sok romantikus sztorival rukkolok elő, valljuk be :ddd

na akkor lássuk...

Bevezető

A nevem Rachell Hallward, de a barátaim hobbim végett csak Readnak becéznek. Szeretnék elmesélni nektek egy történetet. Egy történetet, amely életem két legnehezebb időszakáát öleli körbe. 17 éves voltam, amikor réjöttem, hogy a fiúk mellett a lányokhoz is vonzódom. Ezt legelőször az akkori legjobb barátnőmnél éreztem, Catnél. Ő volt számomra minden, amit csak akartam. Tény, hogy nem egy iskolába jártunk, mégis közel laktunk egymáshoz, szinte szomszédok voltunk. Mindig egymás nyakán lógtunk,és bár az érem két oldala voltunk, mégis volt valami közös bennünk: a mi világunk. Volt ugyanis egy világ, amibe senkit nem engedtünk be, egy világ, ahol ő az enyém volt, én pedig az övé. Ez eleinte olyan volt, mintha testvérek lennénk: támogattuk egymást, kiálltunk egymásért, és ha valamelyikünknek rossz kedve volt, rögtön ugrottunk, és tettünk ellene. Ám a testvéri érzést az én részemről hamar felváltotta valami, ami miatt minden megváltozott. Bele szerettem Catbe. Többé nem csak egy barát volt számomra, hanem az életem. Ahogy erősödtek az érzéseim, úgy váltam egyre féltékenyebbé. Cat személyisége hamar feltűnt a közösségben ahol éltünk0, ezáltal hamar megszerették, befogadták. Én már akkor sem voltam társasági ember, Cat viszont annál inkább.  Ahogy egyre népszerűvé vállt, annál több lett a vita közöttünk. Ezek eleinte kissebbek voltak, majd mikor jött egy konkrét személy, akitől óvtam, aki féltem, hogy elveszi tőlem, a viták egyre több helyet foglaltak el a beszélgetéseinkben, egyre hosszabbak lettek, és jóval inkább rányomták bélyegüket a barátságunkra. Cat kezdett elhidegülni tőlem, én pedig mégjobban rettegni kezdtem attól, hogy elveszítem. A félelmem nem volt alaptalan. Az utolsó csepp a pohárban Cat szülinapja után került a pohárba. Nora mindkettőnket meghívott egy kisseb összejövetelre, amin ott volt Cat minden barátja, akiket én is ismertem ugyan, de mégsem tartottam többnek ismerősnél őket. Nora volt a féltékenységem javarészének oka, és akár akartam, akár nem, Cat ezt nagyon jól tudta, és valószínűleg nem nézte jó szemmel azt, hogy óvtam tőle.
Mivel Cat aznap nálam volt, így gyakorlatilag én mondtam meg mit csinálunk, és mit nem. Cat szeretett volna elmenni az összejövetelre, én viszont elleneztem. Végül Cat belement, de ennek következményeképp teljesen elment a kedve.  Döntenem kellett: vagy a kedvében járok, vagy önző leszek, pont úgy, ahogy az akkori hónapokban szinte mindig. Este még nem tágítottam a döntésem mellől, ám mikor reggel Nora hívta Catet, és kérdezte hol vagyunk, rá néztem Cat arcára, és úgy döntöttem lesz, ami lesz, elmegyünk. Átvettem Cat telefonját, és késői kelésre hivatkozva közöltem Norával, hogy egy fél órát késünk. Cat először örült, feldobódott. Ez addig tartott amíg rám nem nézett. A mimikám már akkor is tökéletesen tükrözte minden gondolatom. A vak is látta, hogy fortyogok a dühtől, de ahogy Cat se, én se foglalkoztam vele. Legalább is nem rögtön.
Odafelé némaság övezett minket. Én még mindig küzdöttem az indulataimmal, Cat pedig valószínüleg jobbnak látta, ha nem szól hozzám. Pedig jó lett volna. Szerettem volna azt hallani, hogy” semmi baj Read, ott leszel velem, jól fogunk szórakozni, nem hagylak el.”
De ezt nem várhattam. Így is egy cérnaszálon lógott a barátságunk, nem követelhettem tőle már semmit. Amíg oda nem értünk egész jól bírtam. Magamban tartottam, és csak az arcomról lehetett tudni, hogy belűl robbanásra kész vagyok. Ám ha az ember túl sok indulatot tart magában, az szinte már törvényszerűen a legrosszabb pillanatban fog előtörni. Ez történt nálam is. Mikor megláttam Noráékat, a gyűlöletem a hozzám legközelebb állóra irányult, Catre. Fogtam a lányt, és oda lögtem az akkor már szinte ellenség képében tetsző társaság elé. Cat meglepetten nézett rám, valószínüleg magyarázatot várt. De nekem már nem volt mit mondanom neki.  Hetekig rettegtem, hetekig éltem abban a tudatban, hogy van fontosabb neki, mint én, és éreztem, ahogy szép lassan a szerelmem szemében egy senki leszek. Nem voltam rá képes, hogy ezt megvárjam. Mondtam neki szinte dünnyögve egy időpontot, és egy helyszínt, aztán amilyen gyorsan csak tudtam, eltüntem az ottani tömegben. A hátam mögül hallottam, ahogy Nora aranyos hangja Cat nevét sikítja. Akkor összetört bennem valami.
Miután Cat értelemszerűen a halk motyogásomat nem hallotta, így az általam megjelölt helyen, és időben Cat még nem volt sehol, rá fél órára sem. A saját ostoba döntéseim miatt megint a félelem lett úrrá rajtam. Csak azt nem tudom, hogy melyik volt a félelmetesebb számomra: Hogy Cat eltűnt, vagy hogy Norával ment haza. Nekiálltam megkeresni. Igazából egy tíz perc se telt bele, és megtaláltam a társaságot, és velük együtt Catet is, akire rázúdítottam a maradék dühöm, kétségbeesésem,félelmem, és egyéb érzésem, amik már órák óta bennem kavarogtak. Sosem láttam annyira higgadtnak Catet, mint akkor. Megvárta, amíg befejeztem a monológom, majd hidegvérrel közölte, hogy haza megy. Ekkor vált számomra bizonyossá, hogy örökre elveszítettem őt. Olyan volt az utánakövetkező másfél óra, mintha csak valami álomba lettem volna, életem legrosszabb álmában. Végig fogtam a kezét, nem rántotta el, hagyta. Próbáltam elbohóckodni, mert a komoly beszédhez már nem volt erőm. Otthon anya meglepetten, érthetetlenül állt a dolgok előtt. Próbállt segíteni, de Cat hajthatatlan volt, én pedig feladtam. Cat döntött, én pedig elfogadtam, még akkor is, ha bennem egy világ dőlt össze.
Rá fél órára, Cat elment. Másnap az anyjához költözött, tőlem több száz kilóméterre, és bár nem tudta, de magával vitte a szívemet mindörökre…

1. fejezet.

Ki kellett ugyan hagynom egy évet, de második próbálkozásra sikerült álmaim főiskolájára, a Far Dreambe bekerűlnöm. Két éven át azért szenvedtem, hogy sikeres felvételit szerezzek, fölvegyenek, és ez bár elsőre nem, de másodszorra az elsők közt sikerült. Reményeimhez hűen kreatív írás szakon kaptam helyet, így végre alkalmam nyílt az írás minden fortéját elsajátítani, ezáltal megnövelni az esélyét annak, hogy ténylegesen sikeres író lehessek. Gyerekkorom óta író akartam lenni. Fantáziában nem voltam híján, Álmodoztam naphosszat, és bár a fogalmazásom mindig is középszinten ragadt, úgy gondoltam, egy jó sztori talán elfeledteti az olvasóval ezt a sajnálatos tényt.
Az első napon már be lehetett költözni a kollégiumba. Bár nem volt kötelező ott lakni, a költségvetésem miatt nekem mégis csak az az egy választásom maradt. A lakás bérlése túl drágának bizonyult, De ez nem zavart. Ott voltam a gyönyörű kastélynak álcázott iskola előtt, és úgy néztem rá, mintha a mennyország kapuját látnám.  Már láttam magam előtt a jövőt: Írni naphosszat, álmodozni, ismerkedni, élvezni az életet. Minden tökéletesnek tűnt.
Az elsőnapot meghagyták nekünk arra, hogy kipakoljunk, elrendezkedjünk, megismerjük egymást, és nagyjából bejárjuk az iskolát, hogy másnap ne legyen teljesen idegen számunkra az épület. Nagy szerencsém volt. Mindössze egy szobatárssal kellett megosztoznom, és őt is már nagyon régóta ismertem. Interneten találtunk egymásra, és mindkettőnknek nagy meglepetés volt, hogy nem csak hogy egy iskolába, de egy szobába is kerültünk. Úgy éreztem helyre állt a világ rendje.  Klassz főiskola,a tökéletes szak, egy kedves barátom a szobatársam, és nagy örömömre, mint kiderült anya csomagolt nekem gumicukrot az útra, amit csak a szobában vettem észre. Miután kipakoltam, és bár engem is meglepett, de még nem voltam a halálomon a fáradstágtól, ezért úgy döntöttem, hogy ideje egy kis felfedező túrát tenni az iskolában. Minden szárnyat, minden emeletet, minden termet alaposan végigjártam. Közben a kedvenc mindenesfüzetembe jegyzeteltem azokat a helyeket, amik megmozgatták a fantáziám, és amik kivételesen megtetszettek. Mit ne mondjak volt ezekből bőven. Végül a beltéri parkszerű füves területen kötöttem ki, amelyet az iskola fogott közre. Ott  az első fát, amit megláttam- és ami később a törzshelyemmé vált- betámadtam, és leültem a tövébe. Szeptemberhez képest elég nagy volt a hőség, de mivel esteledett, így az idő is kezdett számomra az ideális hőmérsékletre csökkenni. A szél is fújt, ami méginkább tökéletesített az időt.
Pár perc elmélkedés után újabb ötleteket szerezve nekiálltam írkálni a füzetembe. Többszáz újabb és újabb történet kavargott a fejemben. Gonosz démonok a falak mögött, vagy netán tündérek, akik benn rekedtek, a tanárok mind-mind valamiféle szekta tagjai, és az iskola csak arra kell nekik, hogy újabb tagokat toborozzanak. Mind-mind kezdett alakot ölteni a fejemben, szereplők gyűltek, nevekkel kinézettel tulajdonságokkal. A kezem nem tudta követni  a gondolataimat, amelyek fénysebességgel száguldottak az agyamban. Hetek után előszőr kezdtem új történetbe. Még meg van az a pár mondat, amit akkor írtam a fa alatt.  A történet egy kislánnyal kezdődött, aki éppen elbúcsúzott az apjától, aki a polgárháborúba igyekezett. Nem tudtam vele túl sokat haladni,  mert egy ismerős hangra lettem figyelmes. Egy hangra, amit több mint egy éve nem hallottam.

-Read? Read! – Először nem is reagáltam a  hangra. Nem figyeltem. El voltam mélyedve az írásba, és nem szándékoztam kilépni az aktuális világból, ám miután a hang elcsendesedett, úgy döntöttem mégis csak kilépek egy percre. Nem akartam fel nézni, mivel nem hallottam a nevemet mégegyszer, azt hittem elment. Ám pár másodperc múlva lépteket hallottam. Lépteket, amik felém közeledtek. Ideje volt fölnéznem. Először csak egy tornacsukát pillantottam meg, aztán egy fekete cicanadrágot. Feljebb érve egy lezser, fehér felsőt féloldalas pánttal, angol zászlós mintával, majd megpillantottam őt. Ijedtemben nem tudtam szóhoz jutni. Az első kérdés ami megfogalmazódott bennem:” tényleg ő az?” Az egyetlen, amiről felismertem, azok aranyos szeplői, és igéző, tengerkék szemei voltak. Minden más… teljsen  megváltozott rajta. A régi göndör haját felváltotta egy picit hosszabb, vasalt, tépett fazon, arcát halvány smink borította, stílusa számomra teljesen idegen volt.  Hírtelen csak egy egy szót tudtam kinyögni:

- Cat…



Comming soon. .-. ( kb ennyi egy fejezet. ez egy novella .-.)

 

félek hogy lusta leszek befejezni ˘-˘ na majd meglátom ~

nyúzik: