Sayuri

Azt se nagyon tudom, hogy hol kezdjem, mert igazából, ezt egy szóval tudnám lerendezni, de azzal nem értem semmit, szóval megpróbálom kifejteni.

Kettő dolgot vegyél figyelembe: Vedd úgy, hogy féltérdre ereszkedtem, mert hát ugye nem nagyon tudom ezt ténylegesen megtenni, mert írni igen csak nehézkes lenne úgy, illetve az előző bejegyzést töröltem.

Szóval..

Próbálom összeszedni a gondolataim, mert már tegnap este óta kavarogtak bennem, és már akkor meg írtam volna, de anya aludt és hát.. na igen
Szóval...

az első: Sajnálom, amit írtam...

azt hiszem magasan közrejátszott az álmom, meg a hiányod ebben az egész kiakadásban, ami egyébként így visszagondolva jogtalan volt.
Nem akartalak megbántani, viszont ki akartam magamból adni. Is igen, neked kellett volna mondanom, nem ország-világ elé kitárnom, de nem volt hozzá pofám, és a könnyebbik, és utólag mint kiderült legrosszabb utat választottam.  

A helyzet az, hogy meg akartam veled beszélni, de facen eltűntél, a telefont nem vetted fel, az sms pedig nekem nem a legmegfelelőbb erre a célra.

Amikor megkaptam az sms-ed, akkor már anya is, és én is aludtunk, de rögtön elolvastam, mert aggódtam. Nagyon kevés kellett, hogy ne törjön ki belőlem a sírás ^^""""

Az sms-ed elolvasása után az fájt a legjobban, hogy rádöbbentem: Jogtalan volt a bizalmatlanságom... borzasztó jogtalan. És azóta rettegek, hogy elveszítelek.

Egy biztos.. visszacsinálni már nem tudom.. töröltem a bejegyzést, ennyit tudtam tenni.

De két dolgot megtanultam:
- Ha valami gondom van veled kapcsolatban, lesz pofám, és neked mondom el, nem pedig egy blogbejegyzésben teszem közszemlére.

- Bízom benned. Az sms után rájöttem, hogy te érdemled meg talán a legjobban a bizalmam...És én mégsem adtam meg.

Igen.. a szerelem a bizalmon alapul. Ezentúl én is így fogok vélekedni..

Szóval most nagyjából ennyi. leírni annyira.. nem is tudom.. nehezemre esik... Szóval.. esetleg.. ha ezt elolvastad, ma még haza a koliból, vagy már otthon vagy, nem tudom.. ha megtennéd, hogy feljössz msn-re, és megbeszéljük... Nem tudom, te most mit élsz át, de én félek, hogy elveszítelek.. :\ szeretném ha mikibe elmondhatnám "személyesen" hogy mennyire sajnálom...

Szeretlek téged, bármi történjék is, és bízom benned.

Szögi helyett engem választottál, és gondolom még sok másik helyett is... Ígérem többé nem teszek ilyet. :\
-szeretnék még veled a hétvégén beszélni.. Miattad ér valamit a hétvége.. különben csak egy tehetetlen nap..-


ŐŐh.. azt hiszem ennyi ^^""

Most annyi lesz, hogy várok.. :\