furcsa

Csak képzelődöm, vagy valóban 180 fokos fordulatot vett az élet?

Vagy pedig megint lesz valami.
Mondhatom, hogy pangás van (vagy böjt?)
Pontosítok: baráti pangás
de ezerrel

így vissza tekintve
ez valamit mindig jelentett
Jaj! a végén még látnok leszek! erre kíváncsi vagyok. haj,haj...
túl sok rá az esély, hogy baráti süllyedés-repülés- varászlat lesz
nem tudom, hogy fogalmazzam meg (pedig nem ártana tudnom. fő a jó fogalmazás! ha már helyesírásom nincsen :))
talán, ha nem hallgatnék dalszöveges zenét
várjatok csak
Á igen már is jobb!
na fogalmazzunk
van egy virágom.. egy gyönyörű virág
rettentően szeretem...
a szirmai változó színűek.van, hogy mesébe illően intenzív vörös színe van, de előfordul az is, hogy mély, királykékben pompázik... Most éppen feketévé kezd válni.
ez rossz hír, de hosszú távon remek!
elmagyarázom: ez a kis virág (hívjuk rózsának) ez a rózsa az életem baráti szakasza. (annyira közömbösnek érzem a "barát" szót.. egyáltalán nem szeretem...  a "barátok" mulandóak. és én nem szeretem a hirtelen mulandó dolgokat)
ha a rózsám gyönyörűen kinyílva, vérvörösen pompázik, akkor boldog vagyok! Sok támogató, kedves arcok, irigylésre méltó kedv.
Ezzel ellentétben, mikor királykékre vált a színe, mintha vihar kerekedne felettem. Az ég dörög, villámok cikáznak, majd hirtelen az egyik lecsap, és huss! elhanyagolt leszek.. ilyenkor a jókedvem apad, kétségbe esek, változni akarok.
Pont mint most. Jaj, a gyötrő kétségek, a szeretethiány, amely csak megkörnyékez, mégis úgy érzem, mintha a nyakamba lihegne!
talán a vérvörös szín űzi el ezt a démont! Ám most kék, vészjóslóan kék... én pedig élesztgetem, de nem! nem szabad, most nem!
rá kell, hogy jöjjek, rá kellett,hogy jöjjek, ez a rózsa nem haldoklik, és a démon nem fog megtámadni.
Ott van, a virágom mellett egy kis kanna, benne százak neveivel. Nem kell, hogy fölvegyem, és megöntözzem vele a rózsámat, hisz öntözi az magát! szeret engem, vigyáz rám, és a lelkemre.
Bizony...néha megrémiszt, játszik velem.
- Nem vagy vicces! -kéne ordítanom rá, de miért tenném? annyi örömöt hozott, és hoz majd nekem... ugyan akkor miért bántanám?

azt hiszem tegnap előtt bele néztem a kannába, és bizony, nem csak egy nevet láttam!
többen voltak, és mind-mind rám mosolyogtak.
- téged láttalak már, jaj, és téged is! ti fogjátok öntözni a rózsám? hisz ez nagyszerű!

Holnap ( avagy szerdán) az egyikkel találkozom is. bizony.
-Nos, hol az a démon? el űzöd? ugye elűzöd! ő lesz az új barátom?
- nem, ő már, az új barátod
- ó, milyen igaz. az új barát. a kedves, mosolygós új barát. és mikor öntözöd meg magad? várjak türelmesen? meddig? azt hiszem most különösen  nagylelkű voltál rózsa. alig volt egy-két nap, alig környékezett meg a kétségbeesés démona. szinte meg sem éreztem!
hát rájöttél, hogy nem vagy vicces? És ha igen, akkor megígéred,hogy többé nem játszol a lelkemmel?  Mert bizony tudod új életem lesz, és akkor neked is el kell hullajtanod néhány szirmodat, de ne félj igyekezni fogok, hogy minél több új bimbód legyen!

írói túlzások, ne kövezzetek meg érte. :)

Bizony néha (szinte mindig ) túl lihegek (avagy tragikusnak vélek) olyan dolgokat, melyek valójában minden nap ott vannak, csak épp nem mindig veszem őket észre.
Nem érzem, hogy ez hiba lenne. Nem érzem, hogy változtatnom kéne ezen, és úgy érzem, ameddig ez engem nem zavar, addig mást se fog, vagy ha igen, akkor... hol törődöm én azzal? :)


Nagy szavak, egy kislánytól
ki néha mindenkit vádol
de van, hogy önmaga árnyéka
s olykor még szava is néma...

BY: Frics Bettina