dream in HGCA

figyelem: a bejegyzésben szereplő történet részlet!
-akkor most jössz, vagy mi lesz?

- Nem is tudom Ever, ez szabálysértés! Ha valaki megtudja..
- De senki nem fogja... Jól mondom Joltée? - meggyőző bólintást várva a fekete hajú srácra néztem, aki szemmel láthatóan még mindig nem volt egészen biztos a válaszában, viszont nekünk már nem volt időnk - Figyelj most dönts: jössz, vagy maradsz? a nap  hamarosan felkel, és akkor cseszhetjük az egész akciót

- Egyáltalán miért kellett ellopnod? Tudtad, hogy észre fogják venni!
- Csak egy nyaklánc Joltée! Ráadásul - vállat vontam - Nem elloptam, csak kölcsön vettem, és a sárkány látta, hogy elveszem!
- Az a sárkány bízik benned, és te kihasználtad őt!

-  Nem használtam ki! Na jó,ebből elég, inkább mennyünk! Nem mellesleg.. - neki támaszkodtam a falnak míg elrepült az a pár madár amelyek a szirteken fészkeltek, majd folytattam félbehagyott mondatom - Te vállalkoztál rá, hogy eljössz velem.

- Nem láttam még testközelből a sárkányokat. Azt mondják hárman vannak. Ez igaz?

- Egy család. az apa a legveszélyesebb, de a kis sárkány anyjával sem találkoznék szívesen fegyver nélkül. Te meg mozogj már, a francba is ne állj ott mint aki gyökeret vert, ugorj! - Joltée nem mozdult.
Az időnk kevés volt, és még hosszú út állt előttünk. Előzőnap éjjel kiosontam a legfiatalabb sárkányhoz, és elkértem tőle egy nyakláncot, aminek segítségével könnyedén meg tudtam szabadulni az emberek figyelmétől.
A nyaklánc aranyozott részében elhelyezkedett egy Dél-koreai gyémánt, aminek segítségével pár órára eltűnhettem a többiek szeme elől anélkül, hogy hiányoltak volna. Akkor még nem éreztem a súlyát a tettemnek, és azt, hogy ilyen rettentő nehéz a sárkányok fészkéhez eljutni.
Már csak két óránk volt napfelkeltéig én pedig kezdtem egyre idegesebb lenni. Joltée rettenetesen lelassított, de szükségem volt rá, mert voltak olyan helyek, ahol egyedül képtelenség lett volna átkelnem.
- azt hiszem meg van! - kiáltott fel a srác, miközben egy kis, kiálló szikladarabon próbált egyensúlyozni.

- Te meg mi az ördögöt művelsz?

- csak figyelj! - Joltée egy szempillantás alatt a levegőbe ugrott, majd meglepő könnyedséggel földet ért mellettem - Fő az egyensúly.

- Nem!  Most fő a gyorsaság, nézd! a nap nemsokára felkel te pedig hamu leszel, huss!

- Lélek vámpír vagyok! nem zavar a fény.

- Nem a nap fog téged kinyírni, ha nem sietsz - a srác hallhatóan nyelt egyet. Nem szerettem vele ordibálni, mert ő volt a legártatlanabbnak mondhatók egyike az egész iskolában, de néha annyira idegesített a tesze-tosza stílusa, hogy akaratlanúl is elüvöltöttem magam.

- Nézd! -kiáltott fel egy sziklára mutatva Joltée. unottan az ujja irányába néztem, majd halkan felnyögtem. A sárkányok ébredeztek.

- Ilyen korán?

- Hagyjuk Ever! Nem éri meg! Hátha nem veszik észre a hiányt.

- hát hogy ne, és nekem mag hátha rózsaszín lesz a hajam. Nem! Mennyünk! - elindultam a szikla felé, melyen a sárkányok tanyáztak, de a harmadik lépés után megdermedtem. A legidősebb, barna sárkány kitárta több száz méteres szárnyait, felemelte hosszú nyakát, és rám meredt.

-Joltée. háromra fuss amilyen gyorsan csak tudsz...

- De...

- Egy... Három! Fuss! - Amint kimondtam az utolsó szót mindketten rohanni kezdtünk. Hirtelen nem volt olyan veszélyes az útvonal, csak rettentően hosszú. A sárkány sirály szerű, éles hangját hallva még gyorsabban kezdtem el futni.
- Meg mondtam,hogy ez egy rossz ötlet!

- Fogd már be, és fuss!

egy pillanatra hátra fordultam, és megláttam a sárkány fejét, amely nagyjából két méterre lehetett tőlünk.- Változás! Ugrunk!

- Hogy mit csinálunk?

- Ugrunk!

- Le a szakadékba? Ever, kétszáz méterre vagyunk a földtől!

- Ez egy redő kellős közepe! Ha szerencsénk van, akkor fára esünk.

- És ha nincs?

Joltéera néztem, majd újra a sárkányra
- Hát...Te mit gondolsz?- nem várva választ magam elé toltam a srácot, majd lelökte.Követnem kellett volna, és ugrani, de bárhogy is akartam, a testem nem engedelmeskedett a parancsomnak. Ledermedtem.

- ember! - hasított a fülembe a sárkány fájdalmas mély hangja. Ijedten oldalra néztem, majd felsikítottam....

part 1 end