fél órám volt, hogy elinduljak, és ez alatt bizony volt teendőm rendesen: felöltözni, hajat mosni, össze szednem magam, reggelit csinálni..
bekapcsoltam a gépet (mert bizton illendő azzal kezdeni a napot)majd miután összedobtam egy szendvicset, felöltözve, fogat, és hajat mondtam ezt minden 20 perc alatt) indulásra készen toporogtam.
nagyjából 12:25-kor Naomi rám írt (Nagyon hiányzott már.. beteg volt és áh.. a hiányérzet..)
hát... azt az öt percemet még neki ajándékoztam, ,mert amúgy is szívesen társalogtam volna vele egy sort, de úgy voltam vele,hogy lehet, hogy így is kések (igazam lett)
mp4 a fülemben, maximum hangerő, kissé kényelmetlen cipő(még nem igazán tört be) és már indulhattam is a nagyvilágnak (Westend.. nos.. nekem az a világ másik vége :) )
az útról semmit nem tudnék mesélni. teljesen átlagos volt.
az emberek hol furcsán öltözöttek,hol ellenszenvesek, hol vihogósak, hol pedig egyszerűen csak vannak... (én az utóbbiba tartoztam)
13:7-kor leszálltam a 4-es villamosról, és mint akit üldöznek úgy rohantam a bevásároló központ felé.
Nem tudtam, hogy vár-e vagy csak szimplán el megy, szóval minden perc számított.
13:10
végre! ott voltam a bejárat előtt! berontottam, és elindultam a mozgólépcső felé.
Mellettem elmegy két lány. nem akartam nagyon nézni, csak szépen kifinomultan
-jó a haja- gondoltam magamban, miközben lefelé haladtan a mozgólépcsőn.
majd mikor leértem belém hasított a tudat: GLAMY!
rögtön indultam visszafelé.
mikor a mozgólépcső felénél voltam, ismét meg láttam a lányt. mély levegőt vettem, és nem zavartatva magam áthajoltam
- bocs, nem te vagy Glamy?
- de!
- nagyszerű!...
felértem, majd újra lementem.
Glamy a barátnőjével ment (tudtam, hogy vinnem kellett volna Adrit. no sebaj :) )
mire leértem addigra pár szót már váltottunk
- cseszed mondtam hogy lenn várj
- csak körbenéztünk
- ja, jó.
kiderült, hogy a barátnőjét Mírának hívják(nagyon kedves lány. nem bántam meg, hogy velünk volt) és eredetileg azért jöttek ketten, mert a barátjával találkozik.
tehát akkor négyen leszünk? gondolta magamban
és valóban! négyen lettünk a végére.
míg meg nem jött a srác, addig eléggé hallgatagok voltunk.
bár egy arany momentum még is csak akadt
- amúgy - kezdett bele a mondandójába Glamy - hogy mondják a neved? mármint Ever vagy Evör vagy hogy?
ez egy picit meglepett. valójában soha nem voltak kikötéseim azzal kapcsolatban, hogy hogy mondják
Oni Evernek hívott. mások Evörnek, van aki Evörszinek stb..
- te németes vagy?
- nem, angolos.
-.... értem... Evör
- okés! csak nem tudtam
-semmi baj.
majd folytattuk az utunk.
Míránk a szülinapjára kerestünk ajándékot.. ( bilincs, óvszer, ruha... e három tényező közül kellett választani... )
miután semmit nem találtunk visszamentünk a szökőkút elé, és végre meg lett az utolsó tagunk is Attila személyében
nem nagyon szeretek fiukkal együtt menni bárhová is, de meglepetésemre a srác kifejezetten jó fej volt.
jó a humora, és Mírával együtt teljesen nyitottak voltak.
amikor többen jönnek egy találkára, gyakran félek, hogy talán zavarni fogok. Hál' istennek ez nem így történt :)
Szokásomhoz híven amint megláttam egy játékboltot rögtön bementem
Mintha gyerekeket engedtek volna be a cukorka boltba.. mindenki talált magának játékot.
én persze rögtön a buborékfújókat néztem
miután megvettem rögtön mindenki fújni akart
persze.. ez egyszerű pszichológia..
miután mindenki végzett a fújdogálással elhagytuk a westendet, és Míra dédszüleihez vettük az irányt
eközben sok mindent megtudtam róluk: az életük, a kapcsolataik, osztályok, barátok
és mind egyéb, ami kell.
miután megszerezte a pénzt a dédijeitől elmentünk a mekibe.
egyáltalán nem voltam éhes, csak rettentően szomjas, szóval Míra egyedül maradt...
unalmas pillanatunkat egyszer csak Glamy merev nézése szakítva meg
- mi van? - kérdezem mintha valami hülyéhez beszélnék
- tetszik, nagyon tetszik!
- ki? - kérdeztük egyszerre Mírával
egy emo beütésű fickó lépett be, és Glamy szívét láthatóan igen hamar ellopta.
olyan szinten nézte a srácot, hogy Mírával egyszerűen nem tudtuk elfojtani a nevetést.
nem lehet leírni azt a fejet, amit még napszemüvegen keresztül is nagyon jól lehetett látni.
dolgunk végeztével elindultunk venni valamilyen ajándékot Glamy szülinapjára (amely áprilisban volt) és innentől kezdve a dolgok elhomályosultak az agyamban.
csak annyira emlékszem, hogy rengeteget nevettünk, fáradtak voltunk, hülyéskedtünk, és az órák csak mentek, és mentek.
és a kisebbiket Mírának adtam ajándékba :)
Sparban bejelöltek telóról facebookon és a szívemre kötötték, hogy ha kifogy írjam ki :D
meg lesz!
végül haza vánszorogtam este 8 körül, bealudtam és dél 11-kor keltem..
de meg érte.
remekül szórakoztam, három új ember ismertem meg (hisz Glamy is az volt számomra) ráadásul nem unatkoztam itthon
köszönöm a tegnapot nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése