az elmúlt pár nap

Hangsúly a "múlt"-on van.

Ott tartottam, hogy Diával találkoztam. persze annak a napnak is volt eleje. mégpedig az iskola.
Fogorvoshoz mentünk.. ami 10 percre van a sulinktól, így érthetően gyalogoltunk. a tíz perc alatt minden osztálytársam viháncolt, beszélgetett, sikítozott, amiből és 2 perc után azt mondtam, hogy kösszönöm elég is volt. és inkább zenét hallgattam.
mikor odaértünk ledobtam magam földre és olvasni kezdtem. sajnos ezt nem tudtam huzamos ideig csinálni, ugyanis a lányok fölfedezték, hogy az ablak másik végén egy iskolai focipálya helyezkedik el, ahol " helyes" pasik vannak.
amint a felfedezés megtörtént, onnantól fogva megállás nélkül sikítoztak, tolongtak az ablakban, integettek, és üvöltöztek a srácoknak ( felteszek, valószínűleg még nem volt ilyen szép napjuk az ottani srácoknak)
Edit néni vagy 50-szer rájuk szolt, hogy szíveskedjenek becsukni az ablakot, és csöndben maradni..
egyszerűen szánalmas
Gavallérok. tudjátok még mit jelentenek?
elmagyarázom: MIKOR NEM A NŐ FUT A FÉRFI UTÁN,HANEM A FÉRFI UDVAROL, (ISMÉTLEM UDVAROL!!) A NŐNEK.

Én elsüllyednék szégyenemben, ha így kéne viselkednem.. 21. század... gyűlöllek..
lehet, hogy ez a vélekedésem a regények miatt van, de én még mindig elfogadhatóbbnak tartom azt a módszert, ami akkor volt, mint azt, ami most van.

a lányokban már nincsen semmi tartás, semmi elegancia, semmi stílus.. semmi... csak sikítozás, smink, vihogás, és "kémkedés" a kiszemelt után. nem beszélve a folytonos túláradó névzuhatagokról, amiket a "nagy szerelembe " esés után lehet észrevenni.
na mindegy is.. a lényeg, hogy végeztünk, és már csak 4 óra választott el a pasitémák elkerülésétől (legalább is azon részétől, ami olyannyira de nem érdekel) és mehettem is haza.. mivel nem volt nálam kulcs, mert Atttinak el kellet mennie, így csak reménykedhettem benne, hogy otthon van. azt mondta,hogy legkésőbb fél háromkor otthon lesz.. én 3-ra értem haza... Atti sehol.. hívom anyát.. anya hívta Attit.. kb fél óra, és megjön
TÖKJÓ!!!
a végén háromnegyed órát ültem fájó fejjel, szomjasan a lépcsőházban. mikor megjött rögtön rohantam a hűtőhöz, és ittam.. volt még fél órám, mert 4-kor taliztam Diával.
a fejem fájt, még mindig szomjas voltam, és a kedvem és a béka feneke alatt volt.
érthető, hogy 15:50-kor nem éppen a legjobb formámban indultam el, és végképp nem a legjobban érkeztem. éppen akkor jött Dia is.
szegény megijedt, azt hitte valami rosszat tett, mert úgy néztem rá.
bocsánatot kértem, és elmagyaráztam neki, hogy szar napom volt, és a kedvem sem a legjobb.
szerencsére nem kellett hozzá sok, hogy felvidítson. annyira hiányzott már, és olyan jó volt őr újra látni. kiderült, hogy ő is hívott engem, de nem ért el ( én se őt.. valami van a telefonjával..) de megígérte, hogy a következő OSG-re együtt megyünk (helyes :) ) elmentünk boltba, aztán pedig fel hozzánk, és este tízig maradt.
nem szoktam hazakísérni, de annyira hiányzott, hogy jelen esetben a világ végéig is elkísértem volna. rengeteg mindent megtudtam, mind róla, mind Heniről (meglepődtem)
Diát megcsalta a barátja, és utána még volt pofája kiírni Dia facebookjára,hogy egy hónapja vannak együtt... undorító...
szerencsére nem vette magára. nem volt szerelmes Zoliba. csak barátok voltak. Zoli elvileg szerette diát, és emiatt jöttek össze..
most Emma is erre készül... van egy jó barátja, és össze akar vele jönni, mert a srác elméletileg odáig van érte... Jaj mekkora ostobaságokat követtek el...

na de.. csütörtökről csak annyit, hogy két tánccal indítottunk. (azóta fáj a hátam , és a lábam) aznap azt hiszem más nem volt.. ami említést érdemelne
pénteken este 5-kor értem haza, mert vártuk a zongoristát, akinek énekelni kellett.
én a magam módján kezdve annyit mondtam " én a tavaszi széllel jelentkeztem a csillagszülteikbe..." szóval a jó hangulat már meg volt. a hangom borzalmasan csengett mint mindig, de már csak az lebegett a szemem előtt, hogy haza akarok menni!
most még nem kelt sokáig várnom. harmadikként következtem, így nem kellett 7-ig ott csücsülnöm. viszont a tanár úr megmondta: felejtsük el a péntekjeinket.
bent leszünk. estig... ne... kérlek ne...
nem akarok sok mindet feláldozni az életemben (pedig elvileg itt kell) mert még fiatal vagyok.élni akarok. bár nem nagyon tudok, hisz zárkózottan kezelem a dolgokat.
de az esélyeimet, amiket még nem szalasztottam el, meg akarom tartani..
nem pedig a próbateremben ülve próbálgatni órákon át..
nem ez az utam.. ez biztos