majdnem egy hét összegzés

ha nagyon bő szavú akarnék lenni, akkor annyit írnék, hogy ami történt az a : semmi :)

Persze ez nem ilyen egyszerű, és ha nagyon szeretném, akkor ki is fejtem.. szeretném??
nem tudom.. de kifejtem, elvégre.. a blog arra való, hogy visszaolvassam az életem :)
na nem mintha olyan érdekes lenne, de hát.. még a nagymamák unalmas történeteiben is van valami báj, ami miatt mosolyogva hallgatjuk őket..
NA DE!!

hétfő. annyira homályosak a napok, hogy a legtöbbnél - ahogy ennél is- mindössze annyit fogok írni, hogy " túléltem!"
igen, bármilyen meglepő, még élek :) éltem hétfőn is, kedden is.. és.. hmhm..
szerda: szerdán az utolsó óra énekkar volt, amit rühellek... kornyikál néhány hamis emberke, akik már alig várják, hogy hazamehessenek...
úgy volt, hogy 4-ig bent kell kornyikálnunk, mert lesz az október 6-os előadás, és hát azon nekünk KÖTELEZŐ fellépnünk (színi tagozat.. nem is olyan jó..)
fél 3-kor már tűkön ültem.. haza akartam menni, pihenni, gépezni, és beszélni khm. pár emberrel.
mikor a tanárnő felsorolta az embereket kiderült, hogy rajta sem voltam a listán... meguntam a várakozást.. még kornyikáltak. engem nem érdekelt.. páás! elmentem amilyen gyorsan csak tudtam. itthon felhívtam Tibit. annyira jó volt hallani a hangját. kezdek rászokni ezekre a közhelyekre. és nem kéne.
hova lesz az Imidzsem, ha idáig süllyedek :D Mindenesetre igaz, ami igaz tényleg nagyon fel tud dobni, ha hallom a hangját. még a végén olyan leszek, mint egy szerelmes EMBER!
csak nem!!!
*****
csütörtök
ha jól emlékszem említettem már (miért ne említettem volna) hogy anyának élettársa van.
és mivel mindketten márkafüggőek vagyunk anyával ( a legtöbb barátunknak ugyan az a neve.. jaj de fura azt írni, hogy barátunknak.. brr...)
így érthetően Attila a jelenlegi élettársának a neve..
de nem is erre akartam kilyukadni.
minden héten egyszer elmegy reggel vért adni.. csütörtökön volt olyan kedves, és tekintettel arra, hogy ugyanarra kéne mennünk (csak én a wesselényinél szállok, ő pedig a nyugatinál) egyszerre mentünk :)
igen ám, csakhogy a belvárosba a közlekedés a városközponttól reggel nos... kb lehetetlen...
7:10-től kezdődőleg egészen a 7:40-es buszig nem tudtunk felszállni, így mikor az utolsó cseppnek számító busz is elment fogtam a mobilom, visszahívót küldtem anyának, majd miután visszahívott közöltem vele, hogy én ma nem vagyok hajlandó iskolába menni!
két tánccal kezdtünk, legutóbb is arról késtem el, és egyébként is gyűlölök késni.. buktam ugyan egy osztályfőnöki dicsértet,de.. ilyen az élet.. kapok majd máskor.. :)
itthon szerencsére nem unatkoztam... Szofi fenn volt, így legalább volt társalgási partnerem.

pénteken mentem suliba... bár semmi kedvem nem volt hozzá.
otthon akartam nézni a sorozatot, amit most olyan nagyon megszerettem :) ( majd mindjárt rátérek)
de nem tehettem. Angolból írtunk.. nem volt nagy szám. tesin bombariadó volt. oké. de minek? a kicsik annyira megijedtek, hogy már-már vicces volt az arckifejezésük.
tényleg elhitték, hogy igazi bombariadó volt? szegények. nem lettem volna a helyükben :P
mivel Vajkai tanár úr nincsen jövőhéten se végig, és tegnap se volt, így 3 órán keresztül helyesetsítették.
az egyik drámára Bendzsák tanűrúr jött be órát tartani.. nem szeretem annyira.
nem vagyok színészféleség, sem énekes, sem táncos.
író szeretnék lenni, nem tütüben rohangáló furafigura..
persze ezt nem mondhatom a szemébe ( bár hangoztatom az iskolában, és nagy valószínűséggel már tud róla)
megjegyezte, hogy én egy nagyon rossz kislány vagyok.
rossz? ÉS KISLÁNY????
fölháborító! mit nem merészel? kikérem magamnak! rossz? esetleg. bár nem nevezném magam annak a szó szoros értelmében, na de hogy kislány!! megsértett.. persze.. nem annyira, de hát azért mégis.
fél ötig bent voltunk.. és helyzetgyakorlatutunk.. örvendetes..az egyetlen amit olyan nagyon szeretek benne, mikor tényleg tehetséges emberek játszanak, de azt tényleg élvezettel nézem
Devont, azt a 10.-est... esetleg még Barbit :) nagyon ügyesek, és jó őket nézni :)
remélem, hogy majd egyszer én is felnövök hozzájuk.. csak egy picit... nem akarok elsüllyedni. döntő lesz ez a félév.. nem szeretnék informatikára menni. az annyira.. br...
közömbös.
de majd megoldom valahogy :)
ma pedig semmi érdekes nem volt.. néztem az El Internado-t ( az internátus) c. spanyol sorozatot.
leszögezném, hogy NEM szeretem a spanyol sorozatosat, mert csöpögnek semmi mondanivalójuk nincsen, a gesztikulálást túlzásba viszik, és nos.. unalmasak.
viszont ezt nagyon megszerettem.
érdekes, van története, a színészek tűrhetőek, és még a szerelmi szálak is nagyon tetszenek.
viszont ilyenkor érzem meg azt, hogy megástam a saját gödrömet.
olyan furcsán néztek ma rá. kitettem postokba jeleneteket, kiírtam mi tetszik benne, és msn-en Carola és Marcos képe volt. jöttek is a furcsálló kijelentések: " EZ MI?? úristen Ever.. ugye nem komoly. jesszusom mi van veled? XD"
köszönöm a biztatást :)
bár nem lepődöm meg.. mindenkibe beleültettem az eszméimet. és most ellent mondok nekik.. *sóhaj* az ember nem lehet tökéletes
én meg végkép nem :D