Hey world!: múzeum, avagy művelődök.. (vagy megtanulok közlekedni?)

a mai napról nem írok. csak majd a végén egy halvány szösszenetet

Tegnap, avagy vasárnap múzeumba mentem. ( csütörtökön még egész jó ötletnek tűnt mondván: ó, ingyenes klassz! jó lesz!! hát igen.. de a kelés.. jaj de fájdalmas!!)
az igazság az, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum ( ami bazi nagynak tűnik, de a kiállítást fél óra alatt be le lehet járni..) a belváros valamelyik szegletében, csücskében, részében, közepében, hátuljában, felett, alatt van, egyszóval ugyan megnéztem útvonaltervezőbe de tch... 23-as 2-es villamos, 49-es villamos, hév, metró, pályaudvar, repülőgép, dzsecki... a 2-es villamosig annyira jól ment minden... aztán.. leszálltam róla, és baljósan lemerült az mp4-em.
általában, ha ez megtörténik ( nem szokott) akkor magamban ordítom, hogy NEM ÉRT VOLNA RÁ, AMÍG HAZA ÉREK??? de nem... nem ért rá.... az isten háta mögött ( egy híd mellett.. fogalmam sincs melyik híd mellett.. Onisan fogalmazva: A ZÖLD HÍD MELLETT ) nézelődtem jobbra-balra keresztül-kasul, hogy háátha MONDOM HÁÁTHA meglátom azt az elvileg naaagy oszlopos épületet, viszont.... azzal nem számoltam, hogy egy bazi nagy (amúgy szép) téren találom magam, ahol SEMMILYEN NAGY oszlopos épületet nem láttam.. simán oszloposat igen, de mondom tch.. ez nem lehet múzeum... milyen kicsi már? így nagy bátorsággal elindultam világot látni... had ne részletezzem, hogy a József Attila múzeumtól valamilyen egyetemen át, egészen egy miniparkig mindent bejártam.. mire visszakóvályogtam a kiindulópontoz addigra már negyed 11 volt ( megjegyezném: 10-re kellett menni..)
kétségbeesve, kissé dühösen, és halálosan megalázva érezve magam végül 60 fokot fordultam jobbra.. és.. megláttam.. kicsi volt.. és oszlopos... de kit érdekelt, hogy kicsi? OSZLOPAI VANNAK!!
benyitok az első ajtónál, benézek.. sok szék, sok ülő ember,(főleg öregek) és valaki prédikál elől...
basszus egy templom!!
elnézést kértem, majd sebesen bezártam az ajtót, és mentem tovább.
egy üvegajtón is benyitottam... ott volt egy mosolygós nő, és egy férfi.
megszólalok
- ez a magyar nemzeti múzeum?...
- múzeum? itt nincsen múzeum. az a túloldalon van
-túloldal???????
megmutatta merre menjek.. és csodák csodájára... 5 PERC ALATT OTT VOLTAM!!
fantasztikus!! még ilyet....
ki hitte volna, hogy ki van írva egy bazi nagy plakátra, hogy MAGYAR NEMZETI MÚZEUM?
rohantam be, mint egy eszeveszett idióta.
nem voltak sokan.. pedig ingyenes volt.... lihegve megkérdeztem, hogy jött-e csoport.
mondta az őr, hogy lent vannak a ruhatárnál.
lementem.. sehol senki..
baaasszus elkéstem!!
rohanok fel.. bemegyek önkényesen a kiállításra. megyek-megyek.. egyszer csak.. valaki elsuhan a másik részleg ajtajánál..
az nem Brabi?...
odarohanok..
- MEGTALÁLTALAK!
és megtaláltam! meg a történelem tanárnőt is...
mindössze hárman voltunk.. a tanárnő, Barbi, és én... nem értem miért... pedig (bár kicsi volt ) nekem tetszett. csinált velünk fotót Éva néni, aztán haza jöttünk... ami még tegnap történt:
este Naomival beszélgettünk.. néhány részlet.