hm. tegnap volt a kritikámban egy kis észrevehetetlen rész, amikor is írtam, hogy megtaláltam a réghi bejegyzéseimet.
igen-igen.. megtaláltam őket, és bizony a bejegyzés végén már patakokban folytak a könnyeim.
rá néztem az órarendemre és nos hát igen
8 óra... 8 óra, melyben mindent megtalálok
kezdjük az elején.
két tánc: tánc? az meg miféle óra? még nyolcadikban testnevelésnek hívták!
Történelem: Nem sok minden változott. a tanárnő ismét ijesztő, és az Éva néni névre hallgat... persze.. a vöröses barna hajkoronája már nincs meg, a hangja sem olyan kellemesen rikácsoló ( már kellemes lenne) évszámokkal nem nyaggat, és még.. az óráit is egészen élvezem... mi a fene történik???
osztályfőnöki: mintha csak valami visszaemlékezésbe futnék, épp csak.. a csomagolás változott ( és a hangok) a téma, mint mindig: az osztályt sújtó problémák... de ácsi!! milyen problémák ezek?? Mert bizony nem ilyeneket hallok: Lauráék ellógtak az utolsó óráról, és nem kapnak semmit? miért??
nem.. helyette inkább effélékért panaszkodnak: már megint csak a Dani, a Nana, és a Detti mehettek a pályaválasztásira, mindig ők vannak a középpontban! színészek akarunk lenni, de így nem tudunk fejlődni! Bendzsák tanár úr ( mert már nem István bácsi van, ahogy azt az általánosban megszoktam) kivételez, de nagyon! csak mert a Dani a nemzetiben játszik (statisztaként) a Detti 12 éve táncol, a Nana meg hozza a kávét mindig neki... én persze néha beleszólok, hiszen megtehetem. jogos érvek, de annyira... azért nem izgatnak, mint régen azok a bizonyos: Tamás bácsi idegbeteg! nem tudunk fejlődni a rajzzal, széttépte a lapomat!- incidensek.
testnevelés: ó, csak nem? tánc mellett? minek a tánc? -kérdem alázattal- no, de nem baj. szépen átöltözöm (vagy nem) és leülök( ha átöltöztem) a teremben, egy padra. ritkán van sorakozó... persze, mint mindig, és mindenhol az utolsók között vagyok ( mondom között, de van nálam kisebb is!) bejön a tanár testnevelés felszerelésben ( mi a szösz? a tesitanár már felszerelésben jár? tán beáll hozzánk? ) morcos, ÖREG arcán látszik, hogy MONOLÓGBA kezd, ami magához, a tantárgyhoz olyan nagyon nem illik, leszögez mindent, amit csak akar ( és amit mi nem akarunk) majd elkezdődik az óra. a tanár öreg, vén, irritáló hangja a fülünkbe váj, és én magamba ekkor felkiáltok: JUDIT NÉNI! KÉREM! JÖJJÖN VISSZA!
matek: az ember felfelé ballagva a 4.-re azon kezd el gondolkodni, hogy az osztályfőnök kedves, mosolygós, bár még néha idegen arca, lágy hangja, kedves beszédmodora által sokkal jobb lesz a matek. végre meg ért mindent, amit matekból érteni kell, megtanul számolni, törteket osztani szorozni, összeadni, kivonni, hatványozni stb... ám, mikor elkezdődik az óra, és előveszi a leckéjét ( ami meglepő módon kész van) végiglapozza az addigi anyagot (ami szintén meglepő) és tudja a fogalmakat ( ha mást nem is) helyesen felel, holott nem szokott, és bizony, mikor ránéz a tanárra összeszorul a szíve. kedves, aranyos, bájos mosollyal felruházott, ébenfekete göndör haj, álmatag szemek néznek vissza rá. mindent kedves hangján magyarázva.. ki ez a nő? -kérdezi hirtelen a tanuló magában- és mit keres itt? Cili néni merre bujkál? megint eltörte a lábát?.... - és ekkor eszébe jut: nem.. csak középiskolában van...
színészmesterség az utolsó két órában: már fáradt vagyok, semmi kedvem, energiám, és még csak tehetségem se ahhoz, hogy egy... egy milyen órára is menjek? egy.. egy... színészmesterségre! de... az mi? á..igen! nem... mégsem... no sebaj.. az óra, az óra, és én bejárok órára. leülök a székekre (amik úgy vannak berendezve, mintha nézőtéren volnék, leteszem a cuccaim, és figyelek... bejön Bendzsák István tanár úr, aki zsémbes, ha rám néz, mosolyog,ha Nanára pillant, és közömbös, ha bárki másra téved a tekintete.... kezdődnek a "játékok". játékok??? egy órán? mi ez, alsó tagozat? hova kerültem én? Ja... hogy drámajátékok... stoppos, beugró, pantomim, szövegkihúzó stb.... én csak ülök... ( és bizonyára nagyon szépen ülök, mert a tanár úr 3/4-edet adott) mert hát... bár fantáziám az van, mégsem tudok hirtelen semmi olyan szituációt, ami megfelelő lenne ( vagy a tanár úr elfogadná)
végül.. le megy a két óra... én unottan nézegetem a könyveimet, esetleg zenét hallgatok, és ha alkalom adódik rá, akkor valakivel beszélgetek is.
végül haza megyek....
a mai napról annyit, hogy ma volt az első nyílt nap :) nagyon jól sikerült ( szerintem) mi tartottuk a táncot, és a drámát.. táncon mindent ugyanúgy csináltunk, mint ahogy szoktunk (sajnos) drámán pedig dráma játékokat csináltunk. történelmen dolgozatot írtunk, matekból pedig megúsztuk. tesin nem dolgoztam(ahogy 2 emberen kívül más se)a színészmesterség pedig elmaradt.
búcsúzásképpen egy kis zene ( vagy valami hasonló) a fickóról, aki énekli annyit kell tudni, hogy néha bejön hozzánk ( és akkor mindenki magában röhög, és ironikusan elkezdünk ujjongani érte: A HOFFMAN RICSI!! ÚR ISTEN!!!) és bizony... van min nevetni. egy egosita, önimádó, nagyképű fickó, akinek a hangján kívül mása nincs. csúnya ( élőben még inkább, mert aránytalan.) a zene még.. szódával el megy ( SOK szódával) na de klipp... de.. véleményt inkább ti mondjatok :)
sok szeretettel Hoffman "Ricci" első videoklipjje:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése