miért is utálom a szerepet?

- Mert közönséges, és függőség szerűen űzik a legtöbben

- Mert minden sztori ugyanarra megy ki ( a velem alkotott szerepekben) mert fő, hogy az ő CSAJ karijuk összejöjjön egy random szexistennel.

- Mert én vagyok a fiú, és más nem is lehetek :"D mert az úgy már biztos nem élvezetes

-Mert a helyszíneken képtelenek változtatni

- 90%-ban a másikhoz kell igazodnom,

- Mert mindig olyanokat kell játszanom, akikhez semmi kedvem

- Mert Everre senki nem kíváncsi szerepben, legfeljebb, ha megemlítem lesz róla két szó( ami azért is zavar, mert ő a főkarakterem, és le van szarva)

- Mert ezek miatt nem érzem a varázst, unalmas, monoton az egész

- Mert vagy rám tuszkolják, vagy annyira "depressziós", vagy unott, vagy isten tudja az illető, hogy megesik rajta a szívem, és inkább szenvedek két órát, semhogy úgy lássam ( mert mindennél jobban szeretem...)

- Mert nekem Yumo volt az igazi szerep társam... vele élveztem igazán a szerepet.. ( meg néha Sayurival) és mióta ő nincs, azóta semelyik sem jó.. ( mert maga vagyok az ellentmondás, és énközpontú létemre mindig a másik érdekeit figyelem, Yumoval pedig nem kellett, mert ő az én érdekeimet figyelte, én pedig az övét, ezáltal nagyon jól elvoltunk HENTAI NÉLKÜL)

- Mert már elértem arra pontra, hogy nem is merem feltenni azt a lehetőséget, hogy esetleg én legyek a lány, mert nem bízok meg a szerepes társaimban annyira, hogy megtegyem ( és ez egyre csak erősödik)

Így hát csoda vagy nem csoda, de nem szeretem a szerepezést... inkább írok... igaz, hogy jobban élvezném, ha nem tudnám mit tesz a másik fél... de áh... legyen csak jó nekik, én meg majd. elleszek magamban (:

" nem akartam yuri karaktert"
mert fiut nem lehet csinállni ugye?
de mindegy is.. ki "hisztiztem" magam