4 év.

Én nem láttam őket fölnőni. Nem tudom miként, s miért lettek olyanok, amilyenek.
Viszont egy dolgot tudok. 4 Éve történt minden. 4 Évvel ezelőtt kaptam meg minden csodát, melyeket csak mostanra értettem meg, és kezdtem el értékelni.
Hogy miről beszélek?
Barátokról.
Barátokról, akiknek FONTOS VOLTAM, akik szerettek. Barátok, akiket lenéztem, akikkel nem foglalkoztam. Annyira hihetetlennek tűnt. Szerettek. Pedig rosszabb voltam, mint most.
És mégis?... Egy osztály. Egy osztály, ahonnan menekültem. Volt rá okom? Vagy talán igaz barátokat szereztem, akiket végérvényesen eltoltam magamtól?...
És az internet? akkor kezdtem itt "élni"... De miért? Féltem az emberektől. És a netten ott voltak, nem ismertek, el tudtam hinni, hogy szeretnek...
Annyira bánom...
El akartam menni abból az iskolából, de miért nem tudtam őket megtartani?
szerettek... És én is szerettem őket, de annyira hihetetlennek tűnt.
Sírt utánam... Nem akarta, hogy elmenjek..
Heninek hívták.. Egy tünemény volt... szerettem... és sírt utánam.. én pedig ott hagytam...
Berillnek hívták... igazi rocker lány, közben okos, és aranyos... szeretett engem,.. én is szerettem őt...
Hiányoztam neki.. de én mégis ott hagytam...
Letíciának hívták... Egy valódi pláza cica volt akkoriban is, de kedves, aranyos, mindig mosolygós, mindig fölvidított. Ott hagytam őt..
Még mondhatnék neveket... És bárkit sorolnék fel, ott hagytam őket..
Aztán Inetrnet... 4 évvel ezelőtt örök barátságok köttettek..Gabi, Fruzsi, Szofi... örök barátok.. kettejükkel sosem találkoztam.
örök barátok, vagy csak ismerősök?... Szeretem őket, de nem értékelem a barátságuk. Pedig kitartanak. De miért tartanak? 4 éve... 4 évvel ezelőtt napot nem tudtam nélkülük kibírni, most meg?... Hébe-hóba egy-egy üzenet... varázsuk már azoknak sincs.
Barátok? hova lettek?
Változás?... valóban... Elfogadnám... De én nem láttam őket fölnőni.
Mikor történt, mikor kezdődött? miken mentek keresztül?
se internetesek, se élőek.. nem tudhatom.-. Nem voltam ott. Úgy érzem, mintha hibernálva lettem volna 4 évig... Annyi minden történt. A világ változott. Én pedig csak nemrégiben keltem fel. Még alig látok, de már megrémít a látvány. Mit csináltam eddig? Miért nem láttam semmit? ennyire vak lettem volna?
Vagy csak ennyire eltérő ösvényt választottam volna?
Több száz ösvény, és mindegyik ugyanott végződik.. De ahol az út folytatódik, és ahonnan elindultam, aközött kilométerek vannak. Ott mi történt? Nem tudhatom.. nem voltam ott. Másik ösvényen mentem.. Egy üres ösvényen. Egy ösvényen, ahol nem történt semmi, csak egy-két lényeges momentum, amiknek nincs elejük, nincsen folytatásuk, csak akkor voltak..
Magányosnak érzem  magam... csak az akkori emlékek maradtak. És marnak, most marnak csak igazán..
szeretnék Henivel újra nevetgélni, Berillel a zenéről beszélgetni,

Gabival hülyülni, Szofival, Misával, Zafival szerepezni, Fruzsi mindennapjait hallgatni... Szeretnék vissza menni, és élvezni a társaságuk. Élvezni a örök- és állandót, Nem félni a jövőtől, csak élni a jelenben. Érezni, hogy itt vannak, akár tényleg így van, akár messzi messzi kilométerekre vannak tőlem.
De nem lehet. Egy hatalmas szakadék van mögöttem. az előtt a régi barátaim, Itt pedig,ahol én állok, az új énjükkel fölfegyverkezett ismerőseim. Annyira szeretem őket...

Megölelném őket... de amint ezt megtenném, abban a pillanatban elszomorodnék, elengedném őket, és visszafordulnék a szakadék felé, és át kiabálnék:
HALLATOK MÉG ENGEM???? ITT VAGYTOK MÉG???? ÁT TUDTOK JÖNNI???
Kapnék választ? ... Azt hiszem igen... de a válasz mindössze néhány emlék utolsó hangja lenne, aztán elvesznének.
Hidat akarnék építeni, de a híd nem megoldás. A szakadék nem tűnik el... Ott marad... Tovább akarok menni... de mi lesz velük?
Rájuk nézek.. a régi- új barátaimra...
Nem értenek engem. Miért lepődtem meg azon, hogy változtak?
Valóban jó kérdés... Elmosolyodnék az arckifejezésükön, aztán elsírnám magam... Tovább kéne mennem... de annyira hozzájuk húz a szívem...

Azt hiszem... mégis csak kellene az a vacak híd.... :)

Én Még mindig várom, hogy egy nap, mikor fölkelek, kapok egy hívást.. és a hívásban megszólal egy régi hang, a régi hang régi témákat hoz fel, régi emberek megemlítésével, és megkér, hogy csatlakozzak...
Múlt.. légy a jelenem.