Viszlát, kedves.

*dobpergés* Hazaértem!! ^^
mesedélutáán ( egy kb 2 perces mesedélután)

ugye bár végre 4 év után találkoztam Naomival.
és kb ennyi is volt a barátságunknak.



Mosolyogjak, legyek szomorú? Majd a blog végére eldöntöm.

Barátság terén eléggé Peches vagyok, és a pechhez erősen hozzá társul nálam a "történelem ismétli önmagát" mondás is.
Hogy miért? hűha.
Sayu "kidobta" Yumot, Yumo kidobott engem, mentem Sayuhoz, Sayu is kidobott engem, idő előtt lelépett, mikor itt volt,
Elmentem Naomihoz, és ( életemben először) én mondtam Viszlátot, és idő előtt eljöttem ( csak itt közös megegyezés alapján)

Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Péntek:
A vonat út 4 órás volt, és én kifogtam egy kedves idős nénit útitársnak.
Ezzel csak az az egy pici probléma volt, hogy a hölgy FOLYAMATOSAN kommunikálni óhajtott velem. Én pedig KUSSBAN AKARTAM LENNI!!
És volt akkora szerencsém, hogy az illetékes néni ROMÁNIÁIG MENT!!
Köszönöm istenem, hogy nem voltam egyedül ._.
az volt a nagy szerencsém, hogy sokat aludt. Ilyenkor olvashattam, zenét hallgattam stb...
Aztán a 4 óra szenvedés után megérkeztem. Szerencsére nem szorongtam, tök jól voltam, tudtunk normálisan beszélni, és olyan boldogság töltött el, mint amilyen már nagyon régen nem. 


Jó volt őt élőben látni, hallani, meg ilyesmi ^^ Így hát eléggé bizakodó voltam azzal az egy héttel kapcsolatban. Aztán... aznap   nem sok mindent csináltunk... Kiültünk egy picit a kertjükbe (ami nagyon aranyos volt *-* mindenféle gyümölcsük van, + két tacskót is tartanak, akik eszméletlen aranyosak *w*
De ezen kívül igazából csak gépeztünk. Szeretek gépezni, de fura volt. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy bassza meg egy hét annyi időnk lesz mint a tenger oO
aha, aha... 

Szombat.. jó nap volt.. igen az egy tényleg jó nap volt. HOG, Film, és órákig tartó beszélgetés, HGCA, Black heart. ahw.. visszasírok.
no mindegy.
Vasárnap:  fura volt az egész nap.. aztán.. egy nagy fehér folt, és a következő emlékem az, hogy hívom anyát: holnap megyek haza ^^""
kavarodás, minden a feje tetejére fordul. Ah...

 és ma: haza jöttem, a lehető legkorábbi vonattal.. Nem is tudom.. részben fájt, mert... hát mert fájt. Legjobb barátom volt stb... részben pedig rettentő megalázottnak éreztem magam
(megint.. =.=)
De most már minden oké. Tanultam belőle, és jó itthon lenni >.<
Előny: Adrival tudok a héten találkozni ^^

+ Augusztusban megyek Gabihoz és vee *-*
ő már volt egyszer nálunk, így semmi para nincs bennem.

Végül is.. tanulság: Ne barátkozzak netten.
Nem akarok msn barátot, mert az.. az nem barát.. az csak betű.. ha betűket akarok akkor Cleverbot I love you so much!! *-*
nem :\ Viszont elmondhatom, hogy voltam Berettyóújfaluba, láttam hazafelé TEHENEKET xD és úgy.. nem tudom.. Fura érzés.

hiányozni fog a Black heart, a beszélgetések, meg úgy.. sok minden... de amikor ezekre gondolok, hirtelen beugrik az arca, és az, hogy  " nem bír bezárva lenni egy emberrel sokáig"
és így .. egy robottá válik.. Egy robottá, ami mosolyog, és ha kérdezem, válaszol.
Mrs. Cleverboot Ő-Ő

Amikor a porba vagyok tiporva, mindig fölállok. és most csak ülök.. A por ne száll körülöttem, látok, nem szívom be.. szóval nincs igazából más dolgom, csak megerőltetni magam, és föltápászkodni, aztán tovább indulni... hm.. Ahogy elnézem.. most az lesz, hogy holnap fölállok, és megyek egy olyan úton, amit még amúgy sem láttam :3
tudjuk nem látni a fától az erdőt.