2012. augusztus 14., kedd

Ever szembesül. Avagy tényleg mindennek én vagyok az oka?

Igen.
0:20 van, és Ever szembesült.
Ever most nagyon el van keseredve, sír, és nem látja a fényt az alagút végén :')

Vicces dolog bunkó, önelégül, nagyszájú rohadéknak lenni, aki mindenkit szeret, őt mégsem szereti senki.
Vicces, egészen addig, amíg ki nem nyitja a szemét az illető, és rá nem jön, hogy minden, ami szart az életében, csak magának köszönheti.
+ annak, hogy a megannyi negatív már-már a személyiségét kivető tulajdonságok mellett még rettentő félénk, belevágni bármibe baszik, rondán beszél, és ahelyett, hogy elmondaná másoknak, amit érez, inkább blogba, facera, msn kiírásba írja, mert nem meri felvállalni a pofáját.
Hát igen..
Nem.. ez nem Evert.
ez rosszabb.
Ez az ember él
Ez az ember lélegzik
Ez az ember én vagyok.
Egy jelenleg önsajnáltató, mártír perceit élő személy, aki minden hibájáról tud, de nem hogy tenne ellenük, felnagyítja azokat.

ha tudnák az emberek, hogy mennyit jelentenek nekem, ha tudnák, hogy a szemétláda mögött nyomorult segélykiáltások ezrei bújnak meg, akkor talán más lennék...

Bár ki tudja. Egyre több embert bántok meg, egyre makacsabb vagyok.
senkire nem írok rá, senkivel nem beszélek.
pedig nagyon szeretnék.
De ha rájuk is írnék. mit mondhatnék?
ott tartok, hogy nem merem odanyomni a pofámat mások elé, hogy szia mizu? :3
mert leszarom őket,

végtelenül sokat jelentenek nekem:

Alucard( akit csodálatosan eltaszítottam magamtól, pedig nem is tudja mennyit jelent/jelentett nekem : "D)
Shin ( rá nem írnék, pedig nagyon jó barátom...)
Sayuri ( bár még mindig a múlt miatt, amit már eltüntethetnék)
Naomi ( mindig megbántom, mindig bántom, mindig megalázom... pedig rettentően szeretem)
Szofi: (vele is undorítóan viselkedem.. :') )
Rossya
kanada
Lexy
Redi ( baszok ráírni, pedig nagyon szeretem)
Petra ( szintén rá sem írok, pedig nagyon hiányzik néha.)
Adri
Dia ( bár őt is elvesztettem... mert nem kerestem, és ő se engem :') )

és még sorolhatnám

ezek közül van talán 3 ember, akik szeretnek viszont, bár azokat sem értem :"D
Próbálok változni, de másfél éve felvettem egy álarcot, elkezdtem egy szerepet, és mindkettő hozzám nőtt. (:

Normális voltam, már amennyire normális, hogy egy 14-15 éves kislány magában beszél, nincsenek barátai, sírva rohan haza a semmitől, pszichiáterhez küldik, és fél minden embertől.

Nos.. a java része még mindig megvan ^^"'
csak még hozzátettem az egoista " én mindenki felett állok, senkik vagytok" hozzáállást.
és már mindent ezzel magyarázok: Ha nem ezt írnám, hova lenne az Imidzsem :|

Holnap meg megyünk átiratkozni. 90%, hogy nem fognak felvenni 2,7-es átlaggal ( van eszem, nem is kevés, értelmes vagyok, és mégis... szánalmas.)

akkor meg maradhatok színiben

Nem... Inkább a halál. nem vagyok rá képes, túl sok volt nekem. Minden önbizalmam elvesztettem. Mindet.
Szóval most rettegek, félek, sírok, remegek. Bámulom ezt a kibaszott cyber világot, és elgondolkodom rajta:

Ever mögött van egyáltalán még ember?


Ever kacag, érzi hogy győzni fog
Beth pedig sír...A tudatosság határán.

Szurkoljatok holnap..
szép estém lesz (:

2 megjegyzés:

  1. Én szeretlek Ever.*-* És ezt őszintén mondom oo" Én mindig szerettelek téged.. és mindig is foglak.^^ Ha még te barátodnak se tekintesz oo"" ^^

    És sok sikert holnap. :))

    VálaszTörlés
  2. Barátomnak megmondom miért nem tekintelek:
    sosem beszélünk, igazából, úgy érzem nem is lenne miről. bár lehet lenne, nem tudom. Te egy régi-új ember vagy. régóta ismerlek (aránylag) de nekem csupa újdonság vagy
    viszont ettől függetlenül mint kívülálló személy szeretlek. aranyos, kedves, jószívű vagy, és ezek úgy gondolom elengedhetetlenek egy lány személyiségéből. :)

    VálaszTörlés